Procida – Campania kevésbé ismert gyöngyszeme

Procida, a Nápolyi-öbölben az azonos nevű vulkanikus szigeten elhelyezkedő halászfalu, mely csupán pár km-re található Nápolytól, apró színes kis házaival teljesen magával ragadott.

21766360_1587946717909699_3960719356840558679_n

Miért pont Procida?

Még áprilisban egy Feltrinelli könyvesboltban császkálva pillantottam meg egy dél-olasz városokat bemutató könyvet, melynek a borítóján a varázslatos és festői Procida szerepelt. Már a kép látványától is szerelembe estem az első pillantásra.

Egyből eldöntöttem, hogy még idén minden áron fel kell keresnem az apró halászfalut, mivel tudtam, hogy az elkövetkező  nyári hónapokban egyáltalán nem lesz se időm, se lehetőségem, hogy délre utazzak, mivel a nyári majdnem egy hónaposra sikeredett Európa körüli vakációmat már leszerveztem és tudtam, hogy a következő évem programjai is (7 hónap Magyarországon, egész nyáron át tartó gyakorlat és szakzárás), kizárják a procidai utazás lehetőségét. Egy évet viszont semmiképpen sem szerettem volna várni.

Fontos szempont volt az időpont kiválasztásában az időjárás szerepe is. Annak ellenére, hogy az olasz csizma területén nagyjából, a hevesebb esős periódusoktól eltekintve, a magyar klímához viszonyítva szinte mindig őszi-tavaszi időjárás uralkodik, vannak időszakok, mikor napokig elő sem bújik a nap és elég kiábrándító álmaid helyeire eljutni (Amalfi-part 2015 február, születésnap) úgy, hogy egy normális képet sem tudsz készíteni, mert az esőtől még úgy ahogy, lehet védekezni, de a képeid élni, sohasem fognak.

Már teljesen el is vetettem az ötletet az egyetem és a hétvégi munka miatt, mikor egy pénteki reggelen a szeptember végi időjárás előrejelzéseket böngészvén megláttam, hogy szeptember utolsó előtti hétvégéjén (pont a névnapomon) utoljára viszonylag nyári időjárás lesz. Kaptam is a lehetőségen és azonnal megvettem a jegyet még egy aznap esti Nápolyba tartó buszra és szállást is foglaltam egy sorrentói hosztelbe. Az utazásom egyetlen bökkenőjét az egyirányú jegy megvétele jelentette, mert a Nápolyból Firenzébe zakatoló vonatjegy ára magasabb volt, mint a 2 napos utazás teljes költségvetése.

Hogyan jutsz el Procidára?

A legegyszerűbben Nápolyból juthatsz el a szigetre, a Molo Beverello kikötőből (L1 metró Municipio megállója pár méterre) több társaság is 2-3 óránként indít kompjáratokat Procida felé. Jegyet nagyjából 15-20 eurós árkategóriában vehetsz, az alig 40 perces útra. Az árak társaságonként és  időpontonként változhatnak.

Érdemes a kora reggeli órákban, 8 óra körül, áthajózni, mikor a színes falu ébredezni kezd. Üresek az utcák, nincsenek turisták és valami olyannak lehetünk részesei, amelyet csak a helyiek élnek meg. Láthatod…

  • a már korán reggel csinos, virágos ruhában és magas sarkúban, vörösre festett szájjal boltba totyogó idős „signorákat”
  • a bárok teraszán forró kávét kortyolgató, “La stampát” olvasó ”signorékat”
  • az érthetetlen dialektusban ordítozó árusokat és rakodókat, akik a Nápolyból a tengeren érkező árukat pakolják, majd töltik fel a szűk sikátorokban megbújó boltjaik polcaira.

A kora reggeli órákban érkeznek meg a halszállítmányok is, és ekkor nyílnak ki a színes kis házak még színesebb zsalugáterei.

Kellemes meglepetést jelentett számomra, hogy turizmusa a két szomszédos sziget, Ischia és Capri idegenforgalmával ellentétben csekély, mely érthetetlen számomra, hiszen Procida az öböl legkisebb szigete és szerintem nem csak Campania, de egész Olaszország legcsodálatosabb és legautentikusabb szigete, melynek összterülete nem haladja meg a 4 km2-t, így gyalog pár óra alatt bejárható.

Imádom, hogy itt nincsenek  egymás után sorakozó üzletek és egymásra nyitott előkelő éttermek, se turistákat csalogató szuvenír boltok, kikötőben heccelő jachtok és drága luxushotelek

Akkor mit lehet Procidán csinálni?:

  • Az apátságtól, mely a falu legmagasabb pontján emelkedik, a csodálatos panorámában gyönyörködni és képeslapot írni…
  • A tenger színének változásait figyelni, érezni, ahogy a tengeri szellő végigsimítja arcunkat…
  • A festőien elbűvölő kanyargós pasztellszínekben pompázó utcácskákban kóvályogni és hagyni elveszni magunkat bennük.
  • Az apró házakból kiszűrődő illatokat magunkba szívni, a falu sajátos hangjait meghallani…
  • A piazzán csicsergő idős embereket nézni és életüket elképzelni, esetleg megérteni, a nyelvjárásukat hallgatni és rájönni, hogy semmit sem értesz…
  • A különböző szinteket összekötő lépcsősorokon ücsörögni és gelatót majszolni….

…. élvezni a Dolce Vitát, mert Itália,  az ország ilyen apró kis eldugott szegleteit jelenti.

Tudtad?

Procidán forgatták a híres A postás (Il postino) c. filmet és Elsa Morante, a második világháború utáni olasz irodalom egyik legmeghatározóbb női alakja, az Arturo szigete (L’isola di Arturo) c. regény történetét is a szigetre helyezi.

Ha tetszett a bejegyzés, akkor iratkozz fel oldalamra, illetve kövess az Instagramon és a Facebookon!

Procida – Campania kevésbé ismert gyöngyszeme” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.