Verezzi csodálatos hely, Itália legszebb falvainak egyike, de mégis csupán nagyon kevesek körében ismert. Sokat álmodoztam róla az elmúlt egy évben, alig vártam azt a napot, hogy visszatérhessek. Nagy álmom, hogy egy napon majd Verezzibe költözöm és saját agriturizmusom lesz. Őszintén szólva nem tudom, hogy jól érezném- e magam hosszú távon itt. Verezzi egy hegy oldalában található. Nincsenek itt boltok, tömegközlekedési eszközök, se utak, emberek is alig vannak. Autóval is csak a falu határáig lehet jönni, vagy gyalogosan a mediterrán makkián átfutó négy ösvényt követvén.
Ma délután ebéd után, miután a lányok elmentek dolgozni, úgy döntöttem, hogy a nagy meleg és az esti előadás ellenére is felgyalogolok Verezzibe. Imádom Verezzit. A falu mesébe illő szűk utcácskái virágokkal ékesítettek. Nincs belőlük sok, csak 2-3, melyek közül szinte mindegyik a főtérre fut. Verezzi három részből áll, mind a három rész elszeparáltan helyezkedik el. Pietra Liguréből tökéletesen látszódik az elhelyezkedésük, egymás felett emelkednek. Lapos tetejű kőházak egységét látjuk a távolból.
Soniával minden évben elmegyünk az évente megrendezett színházi fesztiválra (A fesztiválról itt olvashattok), ez a mi kis hagyományunk. Minden nyaram tetőpontja a fesztivál ideje alatt eltöltött éjszaka a városban. Nagyon várom az estét.
Napok óta izgatottan a várod a nyaraid kedvenc napját. Végre elérkezett a várva várt este. Felveszed a kedvenc elegáns ruhádat, izgatottan állasz az erkélyen és várod, hogy Sonia megérkezzen. Mikor egy motor elhalad a ház alatt, letekintesz. 20.00-ra beszéltétek időpontot, de ő azzal a bizonyos olaszos eleganciával érkezik. A ház előtt vár, épp úgy mint minden évben. Már nem hoz bukósisakot neked, mert van már sajátot, az egyetlen, ami kényelmes. Lesétálsz, felpattansz a motorra és elindultok, hosszú ruhád lengedezik a szélben.
A szerpentinek körül ölelik a szemközti hegyet, nektek éppen oda kell felmennetek. Ahogyan felfelé haladtok megpillantod az öblöt, amiben Pietra Ligure és Loano bújik meg. Belátod az egész öblöt és az azt keretező egymást ölelő magas hegyláncokat, melyek a naplemente fényeiben mesés pasztelszínekben pompáznak. Haladtok felfelé az úton, számtalan motoros megy el mellettetek. Tudod, hogy mindannyian a fesztiválra mennek elegáns ruházatukról.
Megérkeztek, a vörös szőnyegen haladva megérkezel a főtérre. Minden egyes alkalommal ámulatba ejt a piazza szépsége és a mögötte lévő festői panoráma. Lemegy a nap, de még mindig minden ugyanolyan csodálatos a távolban is, mint amikor a napsugarai szikráznak a tengeren.
Sötét van, kezdetét veszi az előadás. A teret körülölelő házakból kiszűrődő lámpák fényei lassan-lassan elalszanak, a lakók kiülnek erkélyeikre, ablakaikba és kiváltságos helyről élvezik az előadást. Mindig elvarázsol a hangulat és valahogy nem tudod elhinni, hogy mindez a csoda pont veled történik meg. Nem hiszed el, hogy megint ott vagy. Imádott nyelveden, az egyik legjobb barátnőd társaságában, a kedvenc helyeden, az egyik kedvenc olasz regényed színházi feldolgozását élvezed. Elmondhatatlanul boldog vagy, legszívesebben sírnál örömödben, és bánatodban is, mert nem akarod, hogy véget érjen az este. Minden olyan tökéletes.
A két felvonás közötti szünetben a panorámában gyönyörködsz, miközben az előadást nézted, a part fényei is felgyúltak. Különleges a mai éjszaka, mert Pietrán több millió lebegőmécsest engedtek útnak a tengeren. Egy hatalmas galaxisnak tűnnek fentről.
Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek a következő itáliai kalandjaim is, akkor iratkozz fel oldalamra és kövess instagramon és a facebookon!
Hamarosan ismét Firenzéből jelentkezem!
