Párizs tengerrel olyan lenne mint Bari

Az év elején különleges élményekkel szerettem volna kedveskedni magamnak, így meg is leptem magam egy négy napos dél-olaszországi kiruccanással. Mindenképp egy olyan városba szerettem volna elutazni, ahol jó idő van télen is és ahol a nevezetességeknél nem kell turistákkal harcolnom. Barira esett a választásom. Kevés napot töltöttem Pugliában, de ez a kevés idő is elég volt ahhoz, hogy a vidék városai, de legfőképpen Bari, teljesen elrabolja a szívemet.

Megközelítés

A legolcsóbban és a legkényelmesebben repülővel közelíthető meg. Én Pisából repültem Bariba és nagyon-nagyon keveset fizettem a jegyeimért. Budapestről is indulnak low cost járatok a csizma sarkára.

Röviden a városról

Bari Olaszország déli részének második legnagyobb városa, Nápoly után. A város óvárosi és tengerparti utcái nem csak nyáron pezsegnek, hanem január végén is megtelnek élettel. Szerencsére maga Bari nem egy első számú turistacélpont, így nyugodtan kiélvezhetjük autentikus óvárosának, olaszul a Città Vecchiának, sajátos hangulatát. Én személy szerint órákig el tudtam kóborolni a szép hófehér épületeivel keretezett kanyargós szűk sikátoraiban, melyek többsége titkos terekre, udvarokba vezet, ahol szinte már giccsesre díszített fali szentélyekbe és letisztult homlokzatú templomokba botolhatunk.

A 4 napos programom

Első nap: Bari

Reggel 8-kor szállt le a gépem Bariban. Hullafáradtan szálltam le a gépről, hiszen hajnali 4-kor már a pisai reptéren ücsörögtem.

Éjfélkor feküdtem le aludni Firenzében. Nem sokkal később megszólalt az ébresztőórám, így 1 órakor ki kellett ugranom az ágyból, majd biciklire kellett pattannom. Mivel nincs Firenzében éjszakai közlekedés, így a vasútállomásig be kellett bicikliznem. Kb. 5 km-re lakom a vasúttól.

El sem tudom mondani milyen fáradt voltam, mikor kisétáltam hátizsákommal a reptér termináljáról, majd ezen felül még egy elég erős csalódottság és elöntött. Egy szomorú ténnyel kellett szembesülnöm….

Az időjárás előrejelzések átvertek, Pugliában szakadt az eső.

Az érkezésem első 5 perce után nagyon-nagyon megbántam, az elsőre felelőtlennek tűnt utazásomat. A fáradtságtól még a buszmegállót sem láttam meg. A 15 perces bolyongásom után megpillantottam végül a megállót, ami mellett legalább 3x elhaladtam.

Nem sokkal később megérkezett a busz. 1,5 eurót fizettem a buszjegyért. Egyébként van vonat is, ami 20 perc alatt bevisz a városközpontba, de én az eső és a szállásom délutáni átvétele miatt, inkább buszozgattam 1 órán át.

A hatalmas kulturális sokk

Puglia egy kulturális sokként maradt meg bennem. Jártam már többször is Dél-Olaszországban (Szicília, Campania), de Puglia a mesés csizma , eddig egy számomra még teljesen ismeretlen arcát mutatta meg.

Ahol az olasz átlagnál is minden kaotikusabb

Mint tudjuk Olaszország nem a rendezettségéről és a jól szervezettségéről ismert, és nem is ezekért szeretjük. Pugliában minden 3x olyan kaotikusabb, mint más déli városokban vagy északon. A külváros koszos és kietlen, a házak romosak. Az emberek sokkal temperamentumosabbak és “vadabbak” északi társaikhoz képest. Mindenki erős, érthetetlen pugliai dialektusban ordibál, a buszon hangyák módjára hemzsegnek az idős signorák és signorék.

Az emberek különcsége mosolyt csalt az arcomra, legfőképp, amikor egy bácsi kinyitott ernyővel szállt fel a buszra és az egész busz üvöltözni kezdett, hogy csukja össze-csukja össze az ernyőt.

Miután megérkeztem a központi állomásra, 10-15 percig egy hatalmas pálmafa alatt vártam, hogy elálljon az eső 5 idős signorével egyetemben. Láttam, hogy a monszun nem fog egyhamar elvonulni, így nagy csalódottsággal az arcomon felkerekedtem és elindultam a “centro” irányába. Bőrig áztam, mire megpillantottam a központi sétány végéhez érve egy városfalat. Áthaladtam a kapuja alatt és megtaláltam Bari csodavilágát, azt ami miatt délre utaztam. Nagyon boldog lettem, már az eső sem zavart.

Miközben a szűk sikátorokat róttam eszembe jutott, hogy én mindig is egy ilyen autentikus, a hagyományaihoz hű Olaszország után vágyakoztam. Gyakran feltettem magamnak a következő 3 nap során a kérdést, mit is keresek én egy olyan méregdrága “kirakatvárosban”, mint Firenze, ahol a turizmus miatt a város elveszítette az érintetlenségét és ezzel együtt az eredetiségét is. A nap további felében, mondanom sem kell, csak vigyorogtam és a mediterrán emberek szimpátiáján csodálkoztam.

Igazából akárhányszor délre megyek, rá kell jönnöm, hogy az, amit keresek az Roma alatt van!

Rengeteg helyen jártam mar Olaszország és Európa szerte is, de a pugliaiak vendégszeretete össze sem hasonlítható más északi térségek embereivel. Hasonlóan éreztem magam Palermóban és Nápolyban is mint itt, mikor az emberek mosolyognak, örömmel fordulnak hozzád, bárhova is mész. Már pár óra után, rengeteg “ismeretséget” kötöttem, mindenki kedves és érdeklődő, vidám volt. Ennyi Olaszországban töltött idő után is hihetetlen számomra, hogy észak és dél között ekkora kulturális szakadék van.

Amikor bemész az esernyőddel egy bárba, de haza már egy másikkal mész

Az első napon egész nap szakadt az eső, teljesen bőrig áztam. Mivel 13-tól lehetett átvenni a szállásomat, gondoltam beülök valahova átmelegedni egy forró tea erejéig, de előtte még beszereztem egy esernyőt (…tudom, időben).

Mikor elindultam volna a szállásra megláttam, hogy ellopták az alig 30 perces esernyőmet. Megkérdeztem a pincéreket, hogy nem rakták-e el véletlenül valahová. Az egyik vidáman azt válaszolta:

“Tranquilla, itt úgy megy, hogy bemész a saját ernyőddel valahova, de haza már egy másikkal mész….

…és előhalászott a pult alól egy csúf, kopott, törött ernyőt. Nem tetszett túlságosan az ajánlata…Végül annyira belemerültünk az esernyőbizniszbe, hogy választhattam egy hasonló fekete ernyőt a vendégek ernyői közül, mindezt előttük! Mindenki elégedett volt és kedvesen elköszöntek.

Köszönöm Lorenzo az ernyődet, ígérem vigyázni fogok rá!

Barit csak imádni lehet

Tényleg pár óra alatt megértettem a baresik városuk iránt érzett imádatát.

Se Parigi teniv ‘u mare, iev ‘na piccola Ber.

Ha Párizsnak lenne tengere, egy kis Bari lenne – tartja egy helyi mondás.

A szállásról…

A délelőtti kalandjaim után kereken 13 órakor el is foglaltam szállásomat. Az Airbnb foglalt szoba ( Vintage House #room4) Bari totális központjában volt. 60 eurót fizettem 3 éjszakárt.

(Ha a linkemen keresztül regisztrálsz airbnb-re, akkor €28 kedvezményt kapsz szállásfoglaláskor. Emellett €11 összeget kapsz, amelyet egy legalább €43 értékű élményprogramhoz használhatsz fel.  Én az oldaltól €14 értéknyi utazási kreditet kapok, így mindketten jól járunk. A kuponért és további információkért, kattints ide!)

Attól eltekintve, hogy az imént kiesett az erkélyajtóból egy fél méteres darab és a szívem leállt, egész jó ár .😂😱🤗 Egyébként a problémát már megoldottam a tulaj készséges koordinálásával, összeragasztottam szigetelőszalaggal a 2 darabot és visszapattintottam a műanyag szellőztetős valamit az ajtóba.

Vintage House #room4

Az első napom délután 15 óra körül véget is ért, elaludtam. 21 óra körül összefutottam egy régi olasz barátommal, aki éjfélre haza is vitt.

2. nap: Polignano a Mare

A második napon reggel a vonatom indulása előtt gyorsan elmentem sétálni a kikötőbe, majd Polignano a Mare városába, ami egy hófehér kisváros, mely egy meredek sziklaszirtre épült. A hangulatos kisváros Baritól nem messze, Lecce irányában található kb. 40 km-re, így akár egy egynapos laza kirándulás keretében is meglátogatható. Báriból az állami vasút (Trenitalia) óránként indít vonatokat. A város nagyon különleges: a házak alatt, mélyen benyúló barlangok ívelnek. A szűk sikátorokban sétálva számtalan a tenger felett hirtelen véget érő teraszról gyönyörködhetünk a város, illetve a tenger szépségében.

Polignano engem teljesen elvarázsolt, bár az idő január végi látogatásom során sajnos nem nekem kedvezett. Nagyon erősen fújt a szél, rengeteget esett az eső és félelmetesen nagy hullámok csaptak fel.

A város számos olasz film díszletekènt szolgált, de az olaszok körében főként Domenico Modugno miatt ismert. Modugno világhírű dalának megírásához Polignano adott ötletet.

Ha Polignanóban jársz, ne hagyd ki a Ristorante Grotta Palazzese barlangéttermet, ahol az étterem természet által formált boltozata alól gyönyörködhetsz a tengerre néző kilátásban, miközben a felszolgált isteni tengeri ételeket ízleled.

Délután még a naplemente előtt visszaértem Bariba és tettem egy újabb nagy sétát az óvárosban.

Bari sikátorainak csodái

A napom fénypontja volt, mikor az egyik sikátor mélyén egy eldugott házsorra bukkantam. Bari sikátorai mélyén az idős nonnák minden otthonban tévénézés közben tésztát gyúrnak. Jó hír, vásárolhatunk is ezekből.

3. nap: Matera

A harmadik nap valóra vált egy nagy álmom, Dario elvitt Materába, a barlanglakásokból álló negyedek komplexumába.

Matera barlangjai az őskor óta egészen az 50-es évekig lakottak voltak a “modernebb” barlanglakásokon túl.

A háború utáni években még számtalan család élt embertelen, borzalmas higiéniai körülmények közt, áram, víz és fűtés nélkül. Ez volt a csizma legnagyobb nyomornegyede.

A 90-es években nyilvánította az UNESCO a világöröksége részévé.
Matera elképesztő, nem lehet szavakkal leírni!

4 nap: Alberobello

Az utolsó nap szembesültem azzal, hogy Pugliában sajnos az olasz átlagnál is rosszabb a közlekedés, a buszok és a vonatok 2-3 óránként járnak, a Ferrovie del Sud Est (ami nem állami kézben lévő vasút, mint a TrenItalia) vonatai 2 óra alatt tesznek meg 60 km-es távot. Az utolsó napomon nagyon korán elindultam otthonról, hogy a 8-as vonatpótló buszt biztosan elérjem. Megnéztem az interneten, hol van a buszpályaudvar…tökéletes helyen, közvetlenül az állomás másik oldalán. Átszelem az állomást, kiérek a másik oldalra és a pályaudvarnak nyoma sincs.

Az olasz szervezettség

Innen indul a busz, de honnan? – Gondoltam magamban.

Megállítom az első szembejövőt:


-Scusi, a buszpályaudvart keresem!
-Itt van!
-Nem értem, hol?
-Hát, itt!
-De pontosan hol?
-Hát pont itt!
-Pont itt? A zebrán?
-Sì, Signora!

Ez nem győz meg…futok még 3-4 kört, megállítok 5-6 embert, és mindenki egy teljesen eltérő “megállót” indikál.  De igen, a zebra volt a buszpályaudvar.

Jegy nélkül egy óra után már Alberobellóban sétáltam. Alberobello Baritol kb. 60 km-re van. A kisváros hírnevét a különleges házainak, a trullóinak köszönheti.

A trullik hengeres alaprajzú épületek süveges tetővel, melyeket kizárólag kőből építettek kötőanyag és fa tartószerkezet nélkül.

A süvegeket különböző szimbolikus tartalommal bíró motívumokkal díszítették.

Ezeket kóstold meg!

Fagyizz Bari óvárosának legjobb fagyizójában, a Martinucciban!

Ha már a Martinucciban jársz kóstold meg a tipikus pugliai sütit is, a pasticciottót, ami különböző krémekkel van töltve, az én kedvencem a pisztáciás lett.

Ha különleges szendvicseket szeretnél fogyasztani, akkor ugorj be a Mastro Ciccióba!

Ne hagyd ki a mi lángosunkhoz hasonlító sült pizzát se, a panzerottit, mely rizzsel, paradicsommal és mozzarellával van töltve.

Egyébként Bari az északi olasz városoknál jóval olcsóbb, sőt az egyik legolcsóbb város az országban, ahol valaha járta, utazásom során a szállással, az úti költséggel, a napi étkezésekkel együtt, kevesebb, mint 200 eurót költöttem.

A nagy szerelem

El sem tudom mondani mennyi csodát láttam azokban a napokban, nagyon nehéz volt szavakba önteni az akkor bennem kavargó érzéseket! Nem tudom kifejezni mennyire boldog voltam!

Azokban a napokban gyakran megkérdeztem magamtól, hogy én mit keresek Firenzében, mikor én pont egy ilyen teljesen a turistáktól érintetlen helyre vágytam mindig is.

Hihetetlen mennyi szépséget láttam, mennyi kedves emberrel találkoztam, akik valamilyen apró gesztussal szebbé varázsoltak a napomat.

Imádtam minden reggel a kikötőben sétálni és a halászok őrületes munkáját figyelni, a piacok illatát magamba szívni, a friss gyümölcsök káprázatos színeiben gyönyörködni, megkóstolni a helyi specialitásokat.

Dél-Olaszország tényleg az a piciny része a világnak, ahol az emberek még tudják, hogyan kell élni, hogyan lehet az élet minden egyes apróságát értékelni! ❤️

Ha tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni a következő kalandjaimról, akkor iratkozz fel oldalamra és kövess a Facebookon és Instagramon

Párizs tengerrel olyan lenne mint Bari” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.